// Szakirodalom a gyereknevelésről - avagy mit olvassunk, ha magunkat nevelni akarjuk //
2016. szeptember 26. írta: Cserve

// Szakirodalom a gyereknevelésről - avagy mit olvassunk, ha magunkat nevelni akarjuk //

"Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő..." mi is? Mi lehet még a gyerekből, ha felnő? Mi minden? Vagy mi akar lenni? Vagy mi mit akarunk, mivé váljon?

A egyik legfontosabb kérdés. S ha már eldöntjük, és ezt jobb már ha a pocakban benn levő korában, sőt inkább már előbb is, aszerint tudunk hozzá szakirodalmat választani, hogy segítsen nekünk a kalandos, de küzdelmes úton amit csecsemőgondozásnak és gyereknevelésnek hívnak (mert anyu és anyós eltérő véleménye nem feltétlenül segítség, főleg ha 400 kilométerrel arréb laknak).

Történelmi szaktanácsadó könyvekkel kezdem, mert gyerekek, és kérdések már akkoris voltak, sőt elvek is, amiről azt hitték, azok szerint a legjobb gyereket nevelni.

Johanna Haarer első könyve az 1934-es náci Németországában jelenik meg. A Hitler „Mein Kampf” befolyásolta gyerekgondozási tanácsadó szakirodalom, a Német anya első gyermeke, az apát és férfit jelentéktelennek mondja, merthogy a nő terhessége a „nemzeti lét egyik legnagyobb csodája”.

A teeundarchive.blog.hu egy részletes cikke így ír róla:

„A náci nevelési elvekről dióhéjban: A náci nőideál szüli a fajtiszta gyermekeket, tenyészkanca; tiszta; a nő behódol, aláveti magát férjének és a német népnek; és alapvetően gyermek- és nőellenes.

Johanna Haarer műve, a többszöri retus ellenére, hemzseg az egyértelmű ideológiai háttérre való utalástól. Maga Frau Haarer saját lánya szerint is hithű náciként halt meg és gyermekei, mind az öt, meglehetősen szenvedtek tőle és nevelési elveitől. Azonban fő művét 1987-ig 1,2 millió példányban publikálták, gyakorlatilag minden negyedik háztartásban megtalálható volt, annak ellenére, hogy írója soha nem tanult gyermekorvosnak illetve semmilyen szakirányú továbbképzésben nem vett részt. Azt, hogy náci volt, már aki tudta, ugye.

johanna-haarer.jpg

Ami igazán durva, hogy a hatvanas évekig az NSZK-ban többnyire ez volt az államilag propagált csecsemőgondozási könyv, az NDK-ban természetesen azonnal indexre tették. Itt az NSZK-ban is csak 1985-től erősődtek fel a művel és szerzőjével kapcsolatos kritikák. Azóta szétszedték a könyvet, mint floki a lábtörlőt, de ez már mindegy.“

 

Aztán ott van Dr. Benjamin Spock műve a Csecsemő- és Gyermekgondozás, amit 1946-ben publikált, amit 1998-ig világszerte 50 millió példányban adtak el és kb. 40 nyelvre fordítottak.

spock.jpgBestseller lett, mert jó időben jó helyen íródott. „Bízzunk magunkban”, „Többet tudunk mint gondolnánk!” hozzáállása a szülőséghez a háború utáni Amerikában forradalminak és meglehetősen frissnek számított, sőt egyenesen nélkülözhetetlenné vált ebben a babyboom időszakban. Mellette szóljón az a tény, hogy a korábban megdönthetetlen hiedelemnek számító ’síró gyereket nem szabad felvenni’ helyett azt állította, hogy a szeretet, az érzelmek kifejezése boldogabbá teszi a gyereket.

Későbbi kiadású könyveiben tanácsai egyre „konzervetívabbak” lettek. Az éjjel síró csecsemő, ha már minden más okot kizártunk, szerinte biztosan akaratosságát fejezi ki, ezért nem kell róla tudomást venni. További jó szándékú tanácsa, miszerint a babát nem szabad a hátára fektetni, súlyos tragédiákat okozott, és mint utóbb kiderült közel 50 ezer csecsemőnél bölcsőhalálhoz vezetett.

Érdekesség: „a doktor saját életében távol állt az általa fennen hirdetett eszményektől, sem a boldog kiegyensúlyozottság, sem a megengedő szeretet nem volt rá jellemző szülőként. Felesége az alkohollal küzdött, fiai apjuk ridegségével és gyakori rosszallásával – mindezt persze a nagyközönség nem tudhatta meg.” (Vályi-Nagy Erika: Milyen gyereknevelési könyvet válasszak? Legyen Spock? )

Halála előtt bocsánatot kért és legtöbb nézetét visszavonta.

Hm. Magyarázza el ezt az a gyerekének, aki őt betűhíven „a Spock” szerint nevelte.

 

Szerintem nem kell ahhoz nagyszüleink konzervatív nevelési elveit vallanunk, hogy szigort, következetességet és biztonságot adóak legyünk. Lehet azt egy liberális szülő-gyerek egyenrangú kapcsolatra építő hozzáállással is. A tiszteleten alapuló, mély érzelmi kapcsolatot kialakítani a két szélsőséges nézet arany középútján tudunk.

A gyereknevelési könyvek között van óriási halom már manapság, csak úgy roskadoznak a könyvesboltok polcai, az internetes fórumokról ne is beszéljünk.

Én megosztom azt, amiből mi élünk:

murkoff.jpgEgy először Amerikában befutott mai csecsemőgondozási tanácsadó Heidi Murkoff, Arlene Eisenber, Sandee Hathaway: Az első 12 hónap volt az első /Bookline/. A könyv sorozat igazából és az első 9 hónappal kezdődik. Szerzői nem specialisták, „csak” szülők, akik maguk is keresték a kérdéseikre a választ, ebben a könyvben pedig hónapról hónapra igyekeznek maximálisan kielégíteni a csecsemő gondozók kíváncsiságát. „Segítséget kap, akinek nehezen megy a szoptatás, aki elakad a tápszerkészítésben vagy retteg egy szálka kihúzásától, aki bizonytalan, hogy az ijesztő kiütés vajon betegség tünete-e.” Kedvelem a könyv humorát, hogy a szülőségre nem mint őrült komoly intézményre tekint. És azt is, hogy megmondja, hogy szerinte a tünet mire utalhat, de bátorít, hogy kérdezd meg a gyerekorvost, ha mégis kételkednél. Merthát az mégicsak egy könyv, te meg egy hús-vér emberkével vagy és te látod, érzed, hogy mi is a helyzet valójában.

Egy angol nyelvű könyvet is idetennék a listára. Ugyanis az első gyerek után rájöttünk, hogy ha több gyereket szeretnénk, nem altathatjuk mindet ringatva, mert leszakd a karunk és a derekunk mire felnőnek.

Kim West: Good Night, Sleep Tight (Jó éjt, aludj mélyen)  /Amazon.co.uk/

west_sleep.jpgEgy könyv arról, hogy az alvás is egy képesség, amit ha megtanítunk a gyereknek, egyedül is el fogja tudni magát altatni. Egészen csecsemőkortól kezdve, de az egész nagy gyerekeknek is megtaníthatjuk az elalvás technikáját. Szerinte az „aludj el” egy olyan elvont kérés, amit egy gyerek még nem bír teljesíteni. De a „feküdj le és csukd be a szemed” már teljesíthető kérések. Lépésről lépésre leírja, hogy három hét alatt hogy juttathatjuk el a gyermeket az egyedül elalváshoz. Nálunk is van még éjszakai fény, meg sok puszi, meg nyitott ajtó, de a gyerekek hiszti és sírás nélkül tudnak elaludni abban a tudatban, hogy mi ott vagyunk és vigyázunk rájuk.

 

És ha már van itt egy angol nyelvű, bizony idevaló egy német nyelvű is, ami az itteni nagy kedvenc.

Remo H. Largo: Babyjahre (Babaévek) /Piper/

remo.jpgEz a könyv egy igazi gyerekorvos által íródott, aki évtizedek óta figyeli a gyermekek fejlődését. Ebben a könyvben a 0-4 éves kor közötti fejlődésről ír, és próbálja összefoglalni a lehetetlent, mert ő is azt vallja, hogy minden gyerek más. Nem rigid ideálokra alapoz, hanem az egészséges fejlődés széles skálájára. Mert minden gyerek más. Arról ír, fejezetekre lebontva, hogy milyen alvásigénnyel rendelkeznek, mivel s hogyan játszanak a bizonyos életkorokban, a nyelvi készségük hogy fejlődik, milyen a motorikus fejlődésük, stb. A nagyobb fejezetek végén pontokban még egyszer összeszedi a legfontosabb mérföldköveket. A végén pedig még pár segítő-listára is akadhatunk, például egy alvás-naplóra. Mert minden gyerek más.

 

Lawrence J. Cohen: Játékos Nevelés  /Bookline/

jatekosneveles.jpg„A gyermek természetes nyelve, tanulásának és kommunikációjának legfontosabb eszköze a játék. Ha szeretnénk megérteni őt, közel kerülni hozzá, megtanítani neki valamit, segíteni nehézségei leküzdésében, akkor mindehhez elsősorban a játékon keresztül vezet út. Szülőként számos helyzetben elkeseredettnek és tanácstalannak érezzük magunkat. Fogalmunk sincs, hogy az adott problémát mi okozhatja és hogyan oldhatnánk meg, sőt, az is lehet, hogy eddigi beavatkozásaink csak tovább rontottak a helyzeten. Ám ahol már minden más próbálkozás kudarcot vallott, a jól megválasztott játék csodákat tehet.”

Ez egy eszköztár, konkrét ötletekkel. Sőt nem tabu benne az elfáradt, kimerült szülő sem, akinek épp nincs kedve lekucorodni a szőnyegre és játszani. A lényeg, hogy nem vagyunk szülőként egyedül, nem kell szégyenkeznünk semmi miatt, de próbáljunk meg akkoris játszani, hancúrozni sokat a gyerekkel. Mindenkinek jó lesz.

 

Kádár Annamária: Mesepszichológia – az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban  /Bookline/

kadar.jpg„A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, azt a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. Adjuk hát meg neki a lehetőséget arra, hogy az égig érő fa csúcsára kis kanászként felkapaszkodhasson! Annak a gyermeknek, aki mesét hallgatva nő fel, varázspálcája a saját elméje lesz, és képzelete, érzelmi intelligenciája segíti majd a megpróbáltatások közepette.”

A könyv, mely megmagyarázza, miért is jó mesélni azon túl, hogy mesehallgatás közben hozzádbújik, melegít, ficereg-mocorg rajtad, izgul, sír majd újra kéri, hogy meséld el neki. 10 mese is van benne, 4-6 éves gyerekeknek. 

 

Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság – Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról? /Bookline/

vekerdy.jpg„Vajon mire van szükség ahhoz, hogy gyerekeink érvényesüljenek, beváljanak az életben? Valóban annyi mindenre, és olyan eszeveszett tempóban, mint azt a világ ma sugallja?

Vekerdy Tamás szerint a válasz: nem. Nem az lesz sikeres felnőtt, aki kisgyerekkorában már felnőtt módon hajtott és teljesített, hanem az, aki teljes értékű kisgyerekéletet élhetett.

Szülőként az érzelmi biztonság megadása a legjobb lehetőségünk arra, hogy megvédjük gyerekeinket a normálisnál nagyobb mértékű szorongástól, a sodródástól, a személytelen, így személyiséget roncsoló kapcsolatoktól.

Aki érzelmi biztonságban, testi-lelki értelemben ölelő melegségben nő fel, az gyerekként és később felnőttként is jóval eredményesebben tudja megoldani és kiegyensúlyozottabban átvészelni az élet nehézségeit.”

Vekerdyt azóta szeretem, hogy azt mondta, "a jó szülő elsősorban nem a lakásra figyel, nem a takarításra, vasalásra, sőt, egyáltalán nem is vasal, hanem igyekszik jól érezni magát". Innentől már a könyvvásárlásig vezetette az út. 

 

Adele Faber – Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgass úgy elmesélje /Bookline/

beszelj_ugy.jpgEz a könyv a gordoni elveken nyugszik, annak egy gyakorlatiasabb útmutatója. Praktikus, életszerű, szemléletes tanácsokat ad a mindennapokra, hiszen minden fejezet végén képregény és táblázat foglalja össze az elméletet. Hatékony alkalmazásával könnyebben segítjük gyerekünket az önállósághoz, az érzéseik feldolgozásához. Szülőként megtanulhatjuk a dühünket úgy kifejezni, hogy közben ne bántsuk és alázzuk meg gyermekünket. Arra is kapunk tanácsokat, hogyan dicsérjünk, ezáltal a szülői eredményességünk is jobbá válik. Rajta, próbáljátok ki!

 

Itt találtok egy hosszabb lélegzetű listát gyerekneveléssel foglalkozó szakkönyvekről.  

Ezek a listák mind szubjektívek. Az anyáink által ajánlott könyvek, tippek, tanácsok sem mind az ördögtől származnak. De mindenképp fontos, hogy tényleg hallgassunk a megérzéseinkre és minden szakirodalmat egy késhegynyi kritikus hozzáállással forgassunk. Mert nem csakhogy minden gyerek más, de minden élethelyzet, szülő és napszak is. És az orvostudomány meg fejlődik.

Bettelheim, egy osztrák származású amerikai gyermekpszichológus úgy találta, hogy a szülők általában addig keresgetik a szakirodalmakat, amíg olyat, vagy ahhoz hasonlót nem olvasnak, amit ők maguk is gondolnak, mert a nagyon eltérő álláspont frusztrációt kelt, önvédelemre kényszerít. 

Ti mit gondoltok erről? Mi legyen a gyerekből?

A bejegyzés trackback címe:

https://welsimanohaz.blog.hu/api/trackback/id/tr3211735227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.